Elcsúszó téli Balaton

Pedig fényes turisztikai adatokat közölt a KSH: 8-10 százalékos a visszaesés. Miért nem vesszük észre, hogy ennek fõ oka éppen a negatív hozzáállásunk lehet? Akár a külföldi, akár a hazai vendégek számára a legvonzóbb és leghitelesebb mindig az, ha pozitívan viszonyulunk saját természeti és kulturális adottságainkhoz, ha kedvesen, örömmel és büszkén beszélünk például arról, milyen páratlan csodája a természetnek a befagyott Balaton, amelyet Európa legnagyobb korcsolya-, sífutó- és jégszörfparadicsomaként is hirdethetnénk, ha egyáltalán felfognánk, hogy valóban az, és megteremtenénk a téli sportolás lehetõ legbiztonságosabb, kulturált feltételeit.

Tudjuk, nincsenek magas hegyeink, de azért nem kell feltétlenül külföldre küldeni a téli sportok szerelmeseit, amikor megfelelõ feltételekkel a téli Balaton is különleges vonzerõvel rendelkezik. Idetartozna nyilván a téli vendéglátás fejlesztése is, több étterem legyen nyitva egész évben, és a jégpályáknál mindenütt lehessen kapni meleg teát, forralt bort, netán meleg ételt. Nem elérhetetlen dolgokról beszélünk.

Nem utolsósorban a vízi mentés színvonala is kiváló, bár fontos lenne, hogy a gyors segítség érdekében több olyan légpárnás mentõcsónak állhasson rendelkezésre, amilyenbõl ma még csak egy van, az is Kaposváron. Három-négy ilyen eszközzel megoldható lenne, hogy télen is a tó bármely pontjára öt-tíz percen belül odaérjen a szakszerû segítség a bajbajutottakhoz.

Éppen ezért a BalatonátCsúszás elindításával az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet: a téli Balaton páratlan vonzerejével ma még nem tudunk élni, pedig érdemes lenne. Látva a félelemkeltõ reakciókat, úgy döntöttünk, hogy felfújható nyári strandeszközökkel, karúszókkal rendezünk tréfás farsangi strandkarnevált Badacsonyban, hogy ezzel is demonstráljuk: nem csak nyáron él a Balaton, sõt télen talán még szebb és varázslatosabb. Az elsõ BalatonátCsúszás iránti rendkívüli érdeklõdés megmutatta, hogy télen is lehet országos és nemzetközi vonzerõvel bíró nagy rendezvényt szervezni a tónál. Természetesen sokkal alaposabb elõkészítéssel és a vízi rendészettel való lehetõ legszorosabb együttmûködés mellett. A strandkarnevál akkor is több ezer vendég számára lehetne maradandó élmény, ha nagy többségük nyilván a két partról figyelné az átcsúszást forralt bort kortyolva, miközben néhányan – a megfelelõ feltételek megteremtése mellett – átkelhetnének a tavon. Akkor is, ha nincs összefüggõ jég, hiszen abban az esetben farsangi vitorlásverseny jelenthetné a fõ attrakciót, ami szintén nem mindennapi élmény, tekintve, hogy ilyenkor nem szokás vitorlázni a tavon. Pedig nem lennének mostohább körülmények egy ilyen regattán sem, mint amilyenek a hidegebb tengerparti országokban akár az év jelentõs részében megszokottnak számítanak.

A múlt héten is átsétáltunk Fonyódra, és négy helyen fúrt lékben mértük a jég vastagságát: 17-21 centiméter volt, s ez csaknem kétszerese a médiában közölteknek. Videóval dokumentált tényfeltáró expedíciónk azt a híresztelést sem igazolta, hogy a parti jég erõsebb lenne, sõt inkább vékonyabb és töredezettebb, mint a tó belsejénél. Igaz, ott távolabb a segítség, amennyiben mégis baj történne. Ha már veszélyekrõl esik szó, érdemes tényekre hivatkozni feltételezések helyett. Legalább ma már nem legendaként kezeljük a jégen járást, mintha a jetirõl vagy a Loch Ness-i szörnyrõl lenne szó… Már ez is valami.

Min csúszhat el tehát a téli Balaton? Ma még – negatív hozzáállásunkon. Reméljük azonban, hogy a BalatonátCsúszás hagyományteremtõ kezdeményezése révén jövõre már megfelelõen biztosított programok sokasága fogja elõsegíteni az élményt adó csúszkálást és a téli sportok gyakorlását nagy tavunk jegén.

Kardos Gábor
a BalatonátCsúszás szervezõje