Raphaela Le Gouvello - Az óceánjáró
2007.12.03
 |
 |
 |
 |
 |
Egyedül áthajózni egy óceánon embert
próbáló feladat. Egyedül átszörfözni az óceánon egyesek
szerint talán már inkább őrültségnek számítana. Pedig Raphaela
le Gouvello nő létére már mind a három óceánon megtette ezt…
A polgári foglalkozása szerint állatorvos, illetve egy
mezőgazdasági tanácsadó, kutató céget vezető hölgy 1976 óta
szörfözik. 1977.-ben már versenyzett, 1982-ben pedig egy 24
órás „maratoni” szörfverseny egyetlen női résztvevőjeként az
előkelő 17. helyen ért célba. Talán ekkor kezdte el igazán
vonzani a végtelen óceán, s ekkor merült fel benne az
átkelések ötlete. Hosszú előkészületek után 2000.-ben útra
kelt, és 58 nap alatt átszörfözött az Atlanti Óceánon. Az idén
46 éves hölgy 2003.-ban már a Csendes Óceán habjait szelte,
tavaly pedig az Indiai Óceánon is átszörfözött.
Mikor merült fel benned az óceánok
átszörfözésének ötlete, mikor kezdett el komolyan
foglalkoztatni a kihívás?
1976 óta szörfözöm, már a kezdetektől fogva magával ragadott
ez a sport. Az Óceán átkelésének ötlete már ekkor
foglalkoztatott. A gondolatokból, tervekből 2000.-ben tettek
lettek, átszörföztem az Atlanti Óceánon. Az átkelés után nem
volt kedvem megállni, szerettem volna még többet elérni,
jobban felfedezni a végtelen óceánon való magányos szörfözés
különös élményét.
Nem féltél kicsit a feladattól? Voltak, akik nem hittek az
átkelésben, vagy esetleg le akartak róla beszélni?
Mindig félünk valamennyire, ha nagyobb fába vágjuk a fejszét.
A veszélyre mindig fel kell készülni, és ha úgy vesszük, jó,
ha félünk egy kicsit, így legalább jobban vigyázunk, hogy
elkerüljük a bajt.
Mindig vannak emberek, akik több okból is
elbizonytalaníthatnak, néha a ragaszkodás vagy aggódás miatt,
amit könnyen meg lehet érteni.
Könnyű volt az átkelésekhez szponzorokat találni?
Nem, sok munkát kellett belefektetni, főleg az elején, mikor
még nem tudtam semmit sem felmutatni. Ha viszont hiszel a terv
sikerében, az idővel lassan megnyílnak a lehetőségek!
Milyen üzenetet szerettél volna átadni az átkelésekkel?
Higgyünk az álmainkban, hozzuk ki magunkból a maximumot,
hallgassunk és tanuljunk, próbáljuk meg minimalizálni a
veszélyeket. Megpróbáltam megosztani a tenger, a hajózás, a
szörfözés iránt érzett szenvedélyemet, felhívni az emberek
figyelmét a Földünk helyzetére, a környezetvédelem, különösen
az óceánok védelmének fontosságára.
Mesélj nekünk a felszerelésedről!
Az útitársam egy teljesen egyedi fejlesztésű szörf, melynek
különleges tulajdonságai vannak, biztonságosan lehet vele
haladni, nagy mérete ellenére mégis szörfként viselkedik.
A szörfömmel nagyon közeli kapcsolatban vagyunk. Amíg egyedül
utazom az óceánon, az életet jelenti nekem. Ez az életbevágó
kapcsolat a csuklómat a szörffel összekötő kötélben
materializálódik. A szörfdeszkán biztonságban érzem magam, a
sikeres hosszú utak bizonyították, hogy megbízhatok benne.
Mikor a Csendes Óceán átkelésének végén megérkeztem Tahitibe,
tökéletes állapotban volt, egyáltalán nem volt vele baj az út
során, így a nehezebben hajózható Indiai Óceánon változtatások
nélkül, ugyanezzel a szörffel keltem útra.
Néhány technikai kérdés: Hogy szereled össze a vitorlákat a
tengeren?
A vitorlák összeszerelését sokat gyakoroltam a szárazföldön,
lassan szinte tökéletesre fejlesztettem a „gyakorlatot”.
Köszönet a Neil Prydenak az ezen a téren nyújtott segítségért!
 |
 |
 |
A vitorlát minden este leszerelted?
Igen, minden reggel felriggeltem és minden este szétszereltem a vitorlát, ami nem egyszerű feladat 3-4 méteres hullámok között, 30-35 csomós szélben.
Mit teszel annak érdekében, hogy a deszka ne sodródjon el éjszaka, miközben benne alszol?
A sodródás iránya általában kedvező volt, hiszen az időpontot és az útvonalat úgy választottuk ki, hogy az áramlások kedvező irányba vigyenek. Abban az esetben, ha ez mégsem volt megfelelő, úszó horgonyokkal próbáltam hatástalanítani a kedvezőtlen irányú áramlásokat.
Milyen gyorsan tudsz a szörföddel haladni, és mi az átlagsebessége?
Nem tudom pontosan mi a maximum, amit ki lehet hozni belőle, de sokszor megsiklott a hullámokon, és ilyenkor akár 10-15 csomóval is csúsztam vele. Egy átlagos napon általában 5-6 csomós sebességgel tudott haladni a hajó.
Általában mennyi időd jutott naponta pihenésre, alvásra?
Hogy rendesen kipihenjem magam, körülbelül 6-7 órát aludtam naponta, tehát nagyjából annyit, mint a rendes hétköznapokon. Az éjszaka folyamán 1-2 alkalommal egy rövid ideig mindig felkeltem, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e a hajóval. Néha, főleg viharok alatt nehezen tudtam aludni és ez érezhető is volt a másnapi teljesítményemen.
Mit csináltál a viharok alatt?
A vízmentesen lezárt hajó belsejében maradtam. A deszkát dobálja a víz, de benne biztonságban vagyok. Ilyenkor nagyon meleg van..
Mentálisan, vagy fizikálisan volt megterhelőbb az út?
A kettő hatással van egymásra, mindkettő ugyanannyi odafigyelést igényel, fontos, hogy jól kiismerjük önmagunkat.
Melyik átkelés volt a legnehezebb?
Fizikailag az Indiai Óceánon való átkelés volt a legnehezebb, ezt volt a leginkább embert próbáló. Segített viszont, hogy korábbi utazásaimból már sok tapasztalatot gyűjtöttem, továbbá egy biztos csapat állt mellettem, a szponzorok hamar igent mondtak, ezért jó hangulatban és nyugodtan készülhettem fel az útra.
Ha lenne még óceán, amin át lehetne kelni, nekivágnál?
Nem, az Indiai Óceánnak lezártam a sort, s ezzel boldog vagyok és elégedett.
Melyek voltak a legnehezebb pillanatok az útjaid során? Felmerült benned valaha, hogy feladod?
Ha visszagondolok, a legrosszabb a szélcsend volt. A teljes szélcsend, mikor semmi más dolgom nem volt, minthogy várjak a szélre. Ezek a pillanatok nagyon nehezek, ha egyedül vagyunk az óceán közepén.
Mit éreztél az indulás előtti első pillanatokban és az érkezés előtti utolsó éjszakán?
Induláskor aggódtam és izgatott voltam. Fel voltam készülve, és éreztem, hogy eljött a pillanat.
Az út végén fellélegeztem, hogy megérkeztem, boldog voltam, hogy újra találkozhatok a családommal, barátaimmal, de egy kicsit sóvárogva gondoltam vissza a kalandra, ami már csak emlék marad.
Vannak új tervek a tarsolyodban?
Idén a hajómmal körbeszörföztem a Bretagne félszigetet, és átadtam más szörfösöknek is a felszerelést, hogy kipróbálhassák.
Most lapozok egyet, újra dolgozom, de minden nap szívesen lemegyek szörfözni a kis szörfdeszkámmal és abban reménykedek, hogy egy nap talán sikeresen fogom ugrani a szaltókat a hullámokon!
Matto
Fotók: J-M Liot és Ducrot
