Főoldal
Cikkek
Szeles helyek: 2 hónap Pozón

Szeles helyek: 2 hónap Pozón

2010.06.15

2006, 2007 hideg időszakát (november-április) Egyiptomban töltöttem, ahol sima vízen csiszolgattam freestyle tudásom. A legutóbbi állomásom viszont Pozo Izquierdo-Gran Canaria volt, ami elég éles váltásnak számít..
Hogy mi sarkalt e hely választásához? A válasz egyszerű. A kihívás, az adrenalin bomba, amit a 30-50 csomós szél és a 2-5 méter magas hullámok garantálnak! Pár éve, mikor megláttam, hogy az ottani srácok a halált megvető bátorsággal repülnek a magasba, aztán onnan becsavarják a „killer" manővereket a zsebkendő méretű vitorláikkal, és a létező legkisebb „wave" deszkákkal, eldöntöttem, hogy ezt nekem is át kell élnem. „Mit érezhetnek azok a srácok ott fent?!" „Vajon én is bevállalnám azt az előre szaltót onnan, abból az őrült magasságból, miközben a bivaly erős szél ki akarja tépni a vitorlát a kezedből?!" ezek és hasonló kérdések foglalkoztattak sokáig.

Tavaly nyár közepén, mikor a repülőgépen ülve megriadtam a hirtelen érkező 35 csomós széllökésekre, már tudtam, hogy közeleg a leszállás. Megérzésem beigazolódott, hisz mikor kinéztem a gép ablakán, megláttam Pozo hamisíthatatlan szélturbináit, amik szaporán pörögtek és mutatták az uralkodó ÉK-i szél irányt. Ezek a turbinák látják el az egész sziget áram igényét.
A repülőtér kb. 10 perc autóútra van Pozo-tól. Mikor megérkeztem a kis szörfös falucskába és beálltunk az apartman elé, látom hogy Torma Jani – Pozo-i őslakosnak számít már - és Dávid (állandó lakó) - lép ki az ajtón, még álmos fejjel csörtet le a garázsba hogy elővegyék a szörföket. Akkor már tudtam, hogy megérkeztem.
Lepakoltam a táskáim és rögtön vízre szálltam. A lefele úton - ami 100 méter az apartmantól az öbölig - felkészültem a „welcome session”-re. Páratlan élmény volt ez nekem, mint balatoni srácnak az óceán tiszteletet igénylő kondíciói között szörfözni. Pozo-n gyakorlatilag csak turista-, profi- és helyi szörfösök élnek, elvétve egy-két helyivel, így a hely egy apartman falut alkot. Mikor befúj a szél - ami nem ritka - mindenki rohan a vízre. A szélcsendes napokon pedig futással, úszással, kosarazással tartják magukat formában a szörfösök.

Ezen a helyen minden évben megrendezésre kerül egy PWA világkupa futam, mikor az élsportolók mérhetik össze tudásuk a hardcore körülmények között. Sokan közülük rendszeresen járnak vissza edzeni, hogy ne felejtsenek el repülni a szörffel a következő futamig.

A nyáron megspóroltam annyi pénzt (plusz édesapám anyagi támogatása), ami elég volt arra, hogy 2 hónapot csak a szörfözésre szentelhessek. Mivel freestyle versenyző vagyok és a fejlődés előny, így kialakítottam egy edzéstervet. Úgy vélem háromféle út járható. Bevállalni mindent, amit megálmodtál a szobádban, miután megnézted az ominózus manővert egy vér profitól, és ezzel kacérkodva a komoly sérülésekkel, cuccdarálással, vagy a másik végletet a fokozatos, időigényes utat járni. Mivel anyagi hátterem nem engedte, hogy hetente lecseréljem egy vitorlám vagy árbócom, de fejlődni is akartam, így a kompromisszumos megoldást választottam, ami így is könnyű sérülésekkel, egy-egy vitorla, árbóc, toldó és deszkatöréssel járt. Ezzel természetesen nem akarok senkit sem elriasztani Pozo-tól, de azért hozzatok pót-árbocot!

Gran Canarian egyébként nem csak Pozo-n lehet wave szörfözni. A sziget több helyet is kínál az ide látogató windsurfösöknek, köztük Vargas - ami széliránytól és áramlástól függően jobb is tud lenni, mint Pozo-, Salinas - ahol számtalanszor komoly „short break”-ek (klasszikus törő hullámok) találhatók. Ez a 3 hely a sziget keleti részén van. A nyugati részen elég macerás vízre szállni a magas, sziklás partok miatt, de ha ideális a szélirány, ott is található szörfözésre alkalmas öböl. Aztán van sima vizes hely is a freeride szerelmeseinek, s rengetek hullámszörfös hely, köztük a főváros - Las Palmas, a hullámszörfösök egyik legkedveltebb helye.

A szörfözés mellett azért munka után is jártam egy kis betevőért. Dolgoztam behívó emberként étteremnek és disco-nak, miközben zenészként akartam elhelyezkedni, de végül a helyi neves szörfiskolában kötöttem ki, mint szörfoktató, ahol lehúztam négy hónapot. Barátnőmmel éltem kint, akivel hosszabb távra terveztünk, de egyéb okok miatt nem telepedtünk le, kalandozunk tovább emelt fővel.
Szórakozni, munkát keresni a sziget déli partszakaszára jártunk, ahol az aranyló, finom homokú strandok jellemzőek, melyek közül kiemelkedik Playa de Inglés és Maspalomas. Itt találhatóak a természet ékkövének emlegetett dűnék. Ide koncentrálódik a turistavonzó gépezet.

A tiszta és áttetsző víz hőmérséklete egész évben 20 és 24 között mozog. Az északi part, a délivel ellentétben lenyűgöző vulkanikus eredetű sziklákat kínál, melyek lábainál élénk kék vizű kis öblök találhatók. Az emberek nagyon kedvesek és közvetlenek. Itt szeretném megemlíteni azt a kedves sztorit, mikor első alkalommal a helyi kocsmába betérve hirtelen nagy csönd fogadott minket, a bentiek kinéztek a pultból és a csöndet megtörve örömujjongásba kezdtek. Mintha már évek óta ismernénk egymást. Az éjszaka folyamán még énekeltek is nekünk ősi spanyol népdalokból válogatva. Európai embernek szinte felfoghatatlan, hogy bemegy egy számára ismeretlen helyre és nem a hierarchia véres kardja fogadja.

Szeretnénk visszatérni még a szigetre, de most az itthoni windsurf freestyle bajnokság lesz előtérben. Szorgalmasan gyűjtjük a pénz barátnőmmel - aki teljes mértékben támogatja pályafutásom - hogy minél hamarabb mehessünk a következő állomásra, amiről szintén szívesen beszámolok.