Zöldfoki Szigetek - Itoma - Úti beszámoló

Így törnek a hullámok

Meg így

Egy hétig fújt a szél - háttérben a hullámok

Sorakoznak a riggek

Gyula Jibeja

Itoma Imre

Sanyi így örült a 10 pontos gyakorlatnak

Az átlagos és a max. mért szél egy délután

Az ITOMA mindig ott hajózik, ahol fúj a szél, olvastam a SURF magazin egy korábbi számában. Irigykedve gondoltam a szerencsés utasokra, akik megengedhették maguknak, hogy egy-két hetet szörfözéssel töltsenek el a motoros katamarán utasaként. Kalandvágyó barátommal, Oláh Sanyival Gárdonyban még az õsszel kezdtük tervezni, hogy az idén télen valami "tuti" szeles helyre kellene elmenni, és így került képbe a Zöldfoki szigetek és az Itoma, melynek neve a három alapító "atya" Imre, Tom és Max neveinek kezdõbetûibõl született. Hosszas levelezés és kisebb szervezési nehézségek után Ingridtõl (az Itoma utakat szervezõ iroda osztrák képviselõje) a Fertõ tó melletti McDonald�s-ban átvettem a repülõjegyeket és február közepén útra keltünk Sanyival és Milóval (régi szörfös kolléga a Tisza tóról.)

Kétszeri átszállás és egész napos utazás után végre megérkeztünk Sal szigetére, ahol este egy kis motorcsónakkal támadtuk meg az Itomát, amely az öbölben horgonyzott. Ingrid elõzõleg csak annyit mondott, hogy ha nincs tele a hajó, akkor van esélyünk szóló kabinra, de ilyen fejedelmi elhelyezésre, amit kaptunk, nem is számítottunk, mivel a max 16 vendég helyett csak kicsiny 3 fõs magyar csapatunk "népesítette be" a hajót .

Másnaptól megtapasztalhattuk a mozgó szörfállomás minden elõnyét. Még szerencse, hogy már hetek óta készültünk a nagy kalandra (futás, kondi, uszoda), mert egy hétig folyamatosan fújt az 5-ös,6 Bft-os szél . Többnyire a part közeli �speed � vizen edzettünk, a kezdeti nehézségek után egész jól megtanultuk a hajó lépcsõjérõl való indulást és pihenéskor a hajó után kötöttük a szörföket, amíg a katamarán �nappalijában� néhány sört legurítottunk, illetve amíg Sanyi visszatért kedvenc laptopjához.

A hajó mindennel fel van szerelve, ami az óceáni kalandtúrához szükséges, kb. 25 különbözõ deszka, összerakott riggek, így a vízre szállás tényleg pillanatok mûve volt. Az Itoma igazából egy mobil szörfállomás. Emellett lehet még búvárkodni és horgászni is, ebbõl kaptunk némi ízelítõt. A kapitány Max fia egymás után kapkodta ki a vízbõl a murénákat és szörfözés közben a levegõben csatlakozott hozzánk néhány repülõhal.

Napközben megállás nélkül fújt a szél. Max, a kapitány egyre várta a nagy óceáni hullámokat, de ezek csak nem jöttek, pedig állítólag ezen a tájon gyakori vendégek a wave-specialisták szívét megdobogtató nagy hullámok. Õszintén szólva mi ezt nem nagyon bántuk, így meg kellett elégedni a speed körülményekkel és a folyamatos 5-6 Bft-os széllel, ami néha 7-esre is erõsödött a hajóra szerelt szélmérõ szerint.
Szorgalmasan róttuk a köröket, gyakoroltuk a fordulókat és némely jól sikerült manõver után együtt örültünk a fejlõdésnek. .

Becsületesen edzettünk délelõtt és a megérdemelt szieszta után délután is. Kapkodásra nem volt semmi ok, mert általában napnyugtáig folyamatosan fújt a szél.

Esténként változatos vacsorával zártuk a napot. A menüben majdnem mindig 2 -3 féle hal szerepelt. Egyik este Imre szuper módon elkészitett hortobágyi palacsintával lepett meg minket, természetesen halhússal elkészítve. De a csúcsot egyértelmûen az a fondü-vacsora jelentette, amikor 3-féle halhúst mártogattunk a forró húslébe és utána jobbnál jobb mártásokba.

Reggel 10:30ra már meg is reggeliztünk és 11 felé már ismét vízre szálltunk. Egyre biztosabban álltunk a deszkán, a kisebb deszkákat és 5,5 � 5,9 vitorlákat is bevetettünk ,bár mindhárman a nehezebb súlykategóriába tartozunk.

Utolsó nap turnusváltás volt és hirtelen teljesen nemzetközi lett a hajó. Holland, német, osztrák sporttársak érkeztek, így komolyan megugrott a hajóbár forgalma is. Mi még egy napot ráhúztunk az eredeti egy hétre, de nem bántuk meg. Ezen a napon is kitartott a szél, így elmondhatjuk hogy szélben 100 %-osak voltunk csak a beígért nagy hullámok nem érkeztek meg a Kanári szigete